Chapter - 2

A kijelentkezést gyorsan elintéztem. A kollégiumban sétáltam a szobám felé.

Bella az ágyán feküdt és zenét hallgatott.

Ő volt az egyetlen ember, akivel szoros barátságot tudtam kötni 1 év alatt.

-Lee!-mosolygott rám, amikor meglátott.

-Bell.

-Mi ez a rosszkedv? Csak nem történt valami?

-Kijelentkeztem az egyetemről.

-Hogy mi van? Mikor? Miért? Miről maradtam le?-felállt az ágyról és odafutott mellém.

-Apa nem jött haza fél éve egy ügy miatt. Deborahval utána megyünk. Meg kell őt találnunk.

Nem szólt semmit.

-Értem. Remélem sikerrel jártok.

-Én is!

~A legelső napom. Az iskola előtt álltam. El se hiszem, hogy felvettek a jogra.

Felsétáltam a kollégium szobámhoz. Kinyitottam az ajtót és lány volt odabent.

-Egy szobatárs! Szia!-futott oda hozzám.

Csak mozdulatlanul álltam.

-Bocsi. Mindig ilyen közvetlen vagyok.-lépett hátrébb. -Bella vagyok és te?

-Shaylee.

-Örülök, hogy megismertelek. Ha nem baj akkor tiéd lesz a jobb oldali ágy.

-Nem, dehogyis baj.

Eltelt pár hónap és egyre jobban voltunk egymással.

-Még sose beszéltél a családodról.-mondta. Az egyik bárban ültünk és iszogattunk.

-Igen, tudom.

-Ilyen zűrös a családi életed?

-Fogalmazhatunk így is.

-Na lécci, kíváncsi vagyok.

-Ha elmondom az igazat teljesen hülyének fogsz tartani és hívod az elmegyógyintézetet!

Elkezdett nevetni.

-Na most még jobban kíváncsivá tettél. Lécci. Ígérem nem mondom el senkinek és a diliház telefonszámát nem tudom fejből, ezért nem fogom felhívni.

-Kis koromban az anyukám meghalt. Apa és a nővérem maradt csak nekem. A gyermekkorom nem volt egyszerű. Apa munkája miatt mindig költöznünk kellett. Meg se tudom számolni, hogy hány iskolába jártam. A beilleszkedés és a barátkozás se ment könnyedén. Ezért egy idő után lemondtam ezekről és csak a tanulásra figyeltem. Az érettségi után jelentkeztem ide hátha felvesznek. Apa és a nővérem nem támogatta az ötletet, hogy egyetemre menjek. Felvettek ide. Volt egy hatalmas vitánk, hogy a családot vagy a tanulást választom. És ahogy látod a jogi kar mellett döntöttem. Ezért nem is beszélek velük sosem.

-Értem.-nézett rám szomorúan.

-Te vagy az első ember, akit a barátomnak nevezhetek.

Rám mosolygott.

-Lee te meg az én legjobb barátom vagy. Erre innunk kell!

-Igyunk a barátságunkra!

Az este többi részében még ittunk pár pohárral, majd elindultunk hazafele.

-Shaylee, mi folyik ott?-mutatott a távolban 2 alakra.

-Nem tudom.-szétnéztem fegyver után kutatva.

-Hívjuk a zsarukat?

-Ne. Te maradj itt. Én odamegyek.

-Mi? Nem engedem, hogy egyedül menj oda!

-Bella, bízz bennem! De itt kell maradnod!

-Jó.

Elindultam a 2 férfihez. Már messziről láttam, hogy mivel lesz dolgom. Kerestem a földön egy fa ágat.

-Hé! Hagyd őt békén!-kiabáltam rá.

A lény megfordult és rám nézett. Nem számítottam rá, de rám ugrott. Próbáltam lelökni magamról, de a lény a nyakamat vette célpontba. Egy nagy csattanást hallottam és a lény mellém került a földre. Felnéztem és megláttam, hogy Bella ütötte le rólam valahogyan. A lény mozgolódni kezdett. A fa ágat beleszúrtam a hasába. Egy kicsit sikerült megállítanom. Előkerestem a késemet és egyenesen a szívébe szúrtam. A lány nem lélegzett többé.

-Mégis mi volt ez?-kérdezte Bella rémülten.

-Megmondtam, hogy maradj ott! Veszélyes volt idejönnöd! Meg is ölhetett volna!-álltam Bella elé dühösen.

Nem szólt semmit csak ijedten meredt maga elé. Odamentem a férfihoz.

-Jól van?

-I..Igen.-dadogta ijedten.

-Megharapta?

-Nem.

-Akkor jó.

-Mi volt ez?

-Egy őrült gyilkos. Megszökött az elmegyógyintézetből. De mostantól nem jelent senkire se veszélyt. Menjen haza és pihenje ki magát!

-Rendben. Köszönöm a segítséget.

Visszamentem Bellához.

-Magyarázattal tartozol.

-Tudom. De nem itt.

-Oké.

Csendesen telt a hazafele út. Nem kérdezett semmit.

-Mégis mi a fene volt ez Shaylee! És ne mond nekem azt, hogy egy őrült pszichopata, mert egy embernek nincsenek éles fogai!

-Mondtam, hogy apa munkája miatt sokat költöztünk. Apa igazából egy vadász, aki lényeket öl meg. Ez egy vámpír volt.

-Szóval azt akarod mondani, hogy a vámpírok nem csak a könyvekben és a filmekben léteznek?

-Igen.

-Jó. És mit csinál egy vadász?

-Hát megöli a szörnyeket. Vámpírok, vérfarkasok, démonok. Ilyenekre vadásznak meg még sok másféle lényre.

-És a nővéred mit csinál?

-Apával együtt dolgoznak az ügyeken. De néhány ügyet apa egyedül végez.

-És te is dolgoztál már valamilyen ügyön?

-Igen, néhányban én is segédkeztem.

-Értem.

-Mi csak családi vállalkozásnak hívjuk. Ezért nem örültek, hogy egyetemre jövök, mert akkor nem tudok nekik segíteni. És attól félnek, hogy bármi történhet velem az egyetemen.

-Akkor ezért van nálad fegyver és más eszközök.

-Honnan tudod?

-Múltkor megtaláltam az asztalod fiókjában. De gondoltam, hogy önvédelemből tartod és nem azért, hogy megölj ezért nem is hoztam fel, hogy megtaláltam.

-Ja, értem.

Csak csöndben álltunk egymással szembe.

-De ugye nem változott meg a rólam alkotott képed?

-Nem. Te még továbbra is egy okos értelmes lány vagy. Aki jól bánik a késekkel és megöli a szörnyeket. Egy igazi hős!-nevetett.

-Azért ne túlozzunk.-nevettem vele én is.

-Köszönöm, hogy beavattál az életedbe!

Rámosolyogtam és átöleltem.~

Fél óra alatt összepakoltuk az összes holmimat.

-És merre tovább?

-A nővérem kint vár a kocsiban. Aztán még nincs pontos hely, hogy merre megyünk.

-Akkor segítek levinni a cuccokat.

-Köszönöm.

Deborah a kocsinak dőlve várt.

-Sziasztok! Készen vagytok?-kérdezte.

-Igen. Deborah bemutatom neked Bellát.

-Szia, örülök, hogy megismerhetlek!-fogtak kezet.

-Én is!

-Szia Shaylee!-ölelt át Bella.-Örülök, hogy találkozhattam veled és megismerhettelek!

-Én is, nagyon hiányozni fogsz! Hívj fel, ha bármi van!

-Oké, hívni foglak.

-Mehetünk?-nézett rám Deborah.

-Igen.

Még egyszer megöleltem Bellt. Beszálltunk az autóba.

-Ja és Lee!-hajolt be az ablakon Bella.

-Igen?

-Rúgjátok szét a szörnyek seggét! És találjátok meg az apukátokat!

-Rendben, meg lesz!-mosolyogtam rá.

-Sziasztok és vigyázzatok magatokra!

Elindultunk. A tükörből még láttam az épületet és ahogy Bella integet, majd egyre jobban távolodtunk és csak az elmosódott távolságot láttam.

-Az első utunk Seattleba vezet. Ott látták utoljára apát.

-Oké. Vágjunk bele!